Írásaim, cikkeim

Konzultációk során gyakran beszélnek a kliensek olyan helyzetekről, amikor a "racionális" énjük pontosan tudja, hogyan kellene viselkedniük az adott helyzetben (például elmondani a véleményüket hallgatás helyett vagy nem kiakadni, törni, zúzni), de van egy másik énjük, ami egyszerűen annyira erős, hogy megbénítja őket, és nem tudnak racionálisan cselekedni. Sématerápiában azt mondanánk, hogy ebben a helyzetben minden bizonnyal egy séma aktiválódott, amikor már megjelent az Egészséges felnőtt mód a racionális gondolkodás formájában, de ott van még az a megküzdési (coping)-, túlkompenzáló vagy épp gyerek mód, ami viszont még annyira erős, hogy akadályozza ezzel a helyzet jó megoldását, és kliens szükségleteinek kielégülését.
A mi dolgunk a konzultációs folyamat során: megérteni, hogy milyen sémák, sémamódok vannak a háttérben, milyen szükséglet kielégülését akadályozzák ezek, ezáltal pedig gyengíteni a nem működő coping, túlkompenzáló vagy gyerek módot, és lehetővé tenni a háttérben meghúzódó szükséglet kielégülését.
(A kép forrása: stock.adobe.com)

Elolvasom a teljes írást (~1 perc olvasási idő)

Manapság már szinte minden mobiltelefon használónak okostelefonja van. Sok-sok előnye és hátránya van ennek, ezek közül próbált néhányat összeszedni Heim Judit azzal együtt, hogy mire érdemes odafigyelni.

Elolvasom a teljes írást (~2 perc olvasási idő)

Az alábbiakban nem a híres magyar filmről lesz szó, hanem egy olyan jelenségről, amely sokak életében előfordul.

Adódhatnak olyan helyzetek az életünkben, amelyek fájdalmasak, nehezen küzdünk meg velük, szorongást okoznak. Ilyenek lehetnek például olyan családi események, mint a szülők válása, egy szeretett családtag elvesztése, egy közeli rokon megváltozott élethelyzete (pl. munkanélküliség, alkoholizmus). A kiemelt példák olyan fontos, szeretett emberekkel esnek meg, akik nagy hatással vannak ránk, az életünkre. Azokkal történik baj, akiktől védelmet, támogatást várnánk, amit az adott helyzetben nem kaphatunk meg.

Elolvasom a teljes írást (~3 perc olvasási idő)

„Menjek vagy maradjak?” „Segítenem kellene vagy nem?” „Önzés vagy nem, ha a saját utamat járom?” „Hogyan értessem meg velük, hogy akkor is szeretem őket, ha átalakul a kapcsolatunk?” „Miért baj az, ha nem beszélünk minden nap?” „Nem bíznak bennem?” Ezek mind olyan kérdések, melyek gyakran előkerülnek, amikor fiatal felnőttekkel beszélgetek az életben való elindulásukról, a szüleikről való leválási folyamatról.

Elolvasom a teljes írást (~3 perc olvasási idő)

Iskolapszichológusként kapok olyan megkereséseket szülőktől, pedagógusoktól, hogy a gyerekük/diákjuk hasfájással indul iskolába, gyakran fáj a feje, hányingere van, a korábbiakhoz képest többször lesz beteg. Ilyenkor minden esetben körüljárjuk a problémát, megnézzük, hogy mikor kezdődött, mi történt akkoriban a gyerekkel az iskolában, otthon. Fontos tehát a tünetek mögé nézni, mert szorongást, feszültséget jelezhetnek, és elképzelhető, hogy ezek az érzések az iskolai teljesítménnyel hozhatóak kapcsolatba.

Elolvasom a teljes írást (~4 perc olvasási idő)

Nemrégiben egy kilencéves kislánnyal beszélgettem, aki arról mesélt, hogy a szülei időnként vitáznak. Először arról beszélgettünk, hogy mit gondol, csinál, érez ilyenkor. Zavartságról, tehetetlenségről, dühről mesélt, majd arról, hogy miután az egyik szülője kivonul a vitából, a másikat kezdi vigasztalni.

Elolvasom a teljes írást (~3 perc olvasási idő)